Egy kis anyagismeret....

A természetes alapanyagból készült ismertebb szövetek jellemzőiről és néhány érdekességről adunk tájékoztatást.

  • Batiszt:
    Finom fonalból készült sűrű len vagy pamutvászon ropogós kikészítéssel. Legfinomabb az indiai batiszt, amelyet ott a szélén aranyszállal szőve készítenek. Sima szövésű, gyakran mintázott.
  • Bársony:
    Bolyhos szövet, amelynél a bolyhokat az alapszövetbe beleszőtt fonalak alkotják. Selyemből vagy gyapjúból készül. Az erősebb alapszövettel bíró gyapjúbársonyt utrechti bársonynak is neveznek, a hosszú bolyhokkal rendelkező láncbársony neve plüs.
  • Brokát:
    Ábrás selyem szövet, erősen kiemelkedő mintázattal. Régebben brokátnak csak az arannyal és ezüsttel mintázott szövetet nevezték, ha pedig az alapja is aranyos vagy ezüstös volt, drap d'or vagy drap d'argentnek A fémszálas brokát szövése keletről Bizáncon át a középkorban jutott el nyugatra. Erre a célra a XIII. század előtt vékony állati hártyákból keskeny sávokat vágtak, ezeket vékony aranylemezkékkel - aranyfüsttel - borították és megsodorták. A XIII. századtól kezdve a XVI. századig pamut, vagy lenfonalat lapított fémdróttal burkolatnak körül, most pedig vegyes cérnából szövik. Kínában és Japánban aranyozott papírból metszett keskeny szalagokat is használnak.
  • Chiffon:
    Főként fehérneműk készítésére alkalmas középfinom és finom fehérített pamutvászon vagy könnyű selyemszövet.
  • Damaszt:
    Ábrás szövet atlaszkötéssel. Jellemzője, hogy az ábrák határvonala nem folytonos görbe, hanem lépcsőzetes. A legrégibb damasztszövetek (Drap de Damas) keletről, de főleg Damaszkuszból kerültek Európába, anyaguk selyem volt. Készítésüket az olaszok és a franciák már a XVI. században megtanulták. Az Olaszok a XVII. században már lenfonalból is készítettek ilyen ábrás szövetet, ma pedig gyapjúból is készül damaszt. A selyemdamasztot bútorszövetként, kárpitok és drapériák készítésére használják. A lendamasztól asztalterítők, a gyapjúdamasztból főként bútorszövetek és függönyök készülnek.
  • Flanel:
    Az egyik vagy mindkét oldalán bolyhos, gyapjúból vagy pamutból készülő vastagságban fehérneműk, felsőruházat és bélés készítésére alkalmaznak. A gyapjúflanel kötése a vászon, a pamutflanelt sávolykötésben kötik. A két természetes anyag keverésével is állítanak elő flanelt.
  • Gabardin:
    Sűrű szövésű gyapjúszövet, amely kiválóan szabható és kényelmes viseletet nyújt.
    Gingham:
    Könnyű, jól mosható, erős alapanyag, melyet pamutból készítenek kockás vagy csíkos szövéssel.
  • Jersey:
    Kötött szövet, rendszerint finom gyapjúfonalból készítik, de selyemből vagy műszálas anyagból is készülhet.
  • Kínai selyem:
    Egyszerű szövésű, különböző súlyú szövet. A könnyebbeket bélésanyagként, az ún. gyűrt selymeket pedig blúzok, ingek és ruhák készítésére használják. Az emberek tudatában a kínai selyem tapintása idézi fel leginkább a selyem minőségét.
  • Kord:
    Zsinórszövet. A bélelt szövetek egyik típusa. Tulajdonképpen pamutbársony érdekes szövési technikával: a láncfonal az alapvetéssel vászonkötésben köt, a bélelő vetés azonban lazán marad, de 10 láncfonalon át a szövet színoldalán és további 10 láncfonalon át a szövet fonákján halad, ezzel hosszirányban zsinórszerű vastagodások, bordák keletkeznek. Felsőruházat készítésére használják.
  • Krepp:
    hullámos felületű alapanyag, melyet főként női ruhák készítésére, valamint ágyneműkhöz alkalmaznak. Az eredeti krepphez, melyet kínai kreppnek is neveznek és selyemből készült, részben jobb irányban, részben bal irányban sodort fonalat használnak. Az anyagot egy ritka beállítású láncrendszerrel kötik. Ezt a láncrendszert szövés közben erősebben feszítik a rendes láncnál, és az alapszövetbe csak helyenként kötik le, ezért ez a lánc a szövés után összehúzódva a kötőpontjai között lévő alapszövetet összezsugorítja, azaz kreppszerű felületet létesít. A legtöbb krepp anyag egyféle fonalból, de különleges kötéssel készül.
  • Mercerezett pamut:
    Általában atlaszkötéssel készült pamutszövet, amelyet a fényes felület érdekében kémiai kezelésnek vetnek alá.
  • Muszlin:
    Áttetsző, finom pamutszövet, kötése vászon. Kendők, sálak, lágy esésű drapériák készülhetnek belőle. Sima szövetként vagy hímezve, természetes színében vagy festve használatos.
  • Organza:
    Erősen sodrott szálselyem, melyet láncfonalak, felvetőnek használnak.
  • Oxford:
    Sávosan vagy kockásan mintázott pamutszövet.
  • Panama:
    Egyszerű szövésű, fésűs gyapjúból készülő szövet.
  • Perkál:
    könnyű súlyú, szorosan szőtt, tartós szövet, amelyet rendszerint sötét árnylatokra színeznek. Alapanyaga a pamut.
  • Puplin:
    Sima szövésű pamutszövet harántcsíkolt bordákkal.
    Szatén:
    Nevét az egyik kötésmódról kapta. Pamutból vagy selyemből készülő szövet.
  • Tweed:
    Kedvelt alapanyaga a felsőruházatnak, főként kabátok és nadrágok készülnek belőle. A szövése durva, felülete matt.
  • Twill:
    Erős szövésű pamut- vagy gyapjúszövet, felületén átlós irányú szálvezetéssel. Főként nadrágok készülnek belőle.
  • Vászon:
    Az egyszerű, hagyományos parasztvászon kenderfonalból készül, tartósabba a lenvászonnál, de nem annyira simulékony, ellenben durvább és nehezebb is annál.
  • Velencei bársony:
    A legjobb minőségű mintás selyembársonyok egyike. Nevét természetesen a gyártási helyéről kapta.
    Velencei damaszt:
    Nagyon finom damasztszövet, amelyből asztalterítők készülnek nagy, virágos mintával. Alapanyaga len.
  • Vitorlavászon:
    Más néven sátorszövet. Erős minőségű len- kender- vagy pamutszövet. A len- és a kendervászon lúgozott fonalból készül, láncfonala kettős fonal, vetüléke egyszerű fonal. A pamutvászon erős cérnából készül panamakötéssel.
  • Zsorzsett:
    Áttetsző kreppselyem, nehezebb mint a sifon, felülete gyűrt hatást kelt. Könnyű női blúzok, ruhák készíthetők a felhasználásával.